Néha elgondolkodom, minek erőltetek dolgokat, mert úgy látom tök felesleges.
Néha
Néha úgy gondolom jól vagyok,
Van hogy hetekig boldog vagyok,
De aztán arcon csap a valóság,
És a föld alá söpör a világ.
Ilyenkor összetörök,
Egyszerre sírok, röhögök.
Kiadom az összes érzelmem,
Melyeket eddig félve őriztem.
Egyedül akarok lenni,
Senki másra sem figyelni,
Csak újra összeszedni magam,
Hogy aztán újra széthullhassak.
Vannak olyan napok,
Amikor újra összeforrok.
Mikor megint boldog vagyok,
Újra fényes a gondolatom.
De ezek talán ritkán vannak,
Mert sokáig tart minden baj.
Lassan forrnak a sebek,
Amiket az élet csinált nekem.
Néha jól vagyok,
De néha csak feladni akarom.
Sokszor összeàllok újra,
De sokszor csak próbálom nem megölni magam.
Továbbra is.
A faszom ki van mindennel és mindenkivel.
Azok a buli utáni reggelek. Amikor először eszedbe jutnak az előző este emlékei. Néha nevetnél, néha sírnál. Néha vissza mennél, hogy megváltoztass dolgokat, és néha azért mennél vissza, hogy újra élhesd.
― (via sentimentalpositivity)
És már kivagy a héttől, pedig ez még csak hétfő
― (via panikroham)
